Erdős Virágot dicsérni állok itt, kedves ünneplők, kedves közönség, a Magyar Dráma Ünnepén. Alig másfél esztendeje, hogy a költő(nő) első drámai kísérletét a kezembe vehettem Radnóti Zsuzsa jóvoltából, s ma este már két díjához is gratulálhatok. Egy nagyon komoly díjhoz, a Szép Ernő-jutalomhoz, melyet első-művesként érdemelt ki, s egy másik, gondolom, szintén nagyon komoly díjhoz, a Nyílt Fórum Vilmos-díjához. Gyors siker, komoly szakmai siker, de megérdemelt siker. S bizonyos vagyok benne, hamarosan a nagyközönség egyik kedvence lehet, ha van türelme kivárni, hogy írásai méltó színpadi tolmácsolásban megszólaljanak, megmarad a színpad bűvkörében, s folytatja az írást: a színdarabok írását. Erdős Virág érzékeny – a világra, önmagára érzékeny – költő, s költő marad, miközben színdarabokat ír. Költő, aki a nyelvvel játszik-zsonglőrködik, gyúrja, alakítja azt, aki a nyelvet birtokba véve teremt új, eddig nem volt világokat. De nem is a dialógusaiban (no meg a darabok szövetében rejtőző versekben, vers-szerű monológokban, dalszövegekben) mutatkozik meg költői lénye, hanem a színpad virtuális – bár tudjuk, nagyon konkrét – terének költői kezelésében, sajátos dramaturgiájában. Erdős Virág színdarabjait a hagyományos színműelemzés szokásos fegyvertárával nem is nagyon lehet megfejteni. A konkrét és az absztrakt síkok folyamatos egymásba játszatásánál zenei képletek, ritmusok, érzelmek, hangulatok, időnként színek adják meg a kulcsot a fürkésző intellektus számára; s az általa feltett kérdésekre nem lehet csupán hűvös, tárgyszerű válaszokat adni, a darab az elemző saját érzelmeit provokálja. A víziókban, a képek és hangulatok áradásában mindig ott a történet is, és többnyire erős drámai elemekkel tűzdelt történet, csak legyen bátorságunk eljutni hozzá a gyilkos indulatok-hangulatok megértése révén… Igen Erdős Virág bátor drámaköltő: a számára – s mindnyájunk számára – evidens mikrokozmoszban, a hétköznapok szűkre szabott világában láttatja az animálist: az átszellemültet és az állatit, ember voltunk ősi kettősségét. Anya, apa, férj, szerető, gyerek kaotikus kapcsolatrendszerei villannak föl előttünk a nagyvárosi térben: otthon, buszon, villamoson, játszótéren, s valóban bátorság kell hozzá, hogy ne borzadjunk el rajta első látásra, hanem a költővel együtt szórakozzunk e grandiózus kisszerűségen… Mert drámaköltőnk egyik nagy erénye, hogy egyszerre látja a dolgokat s azok fonákját – örkényi erények -, s képes a legszörnyűbb dolgokon nevetni, sőt, mi több, ezekkel az olvasót-nézőt megnevettetni. Erdős Virág bátorságához tartozik, hogy darabjai – megintcsak, akár a versek – zavarba ejtően egyes szám első személyűek. Saját történetek, saját félelmek, saját görcsök-szorongások szövetei, minden szemérmes rejtőzködés nélkül… Gondolom én, aki nem vagyok elég bátor erre rákérdezni… De annyi szellemes öniróniát látok ezek tálalásában, hogy nem lehet, hogy ne legyen igazam… (Részlet a Merénylet-ből) (A főszereplő egy fiatalasszony, aki eljátszik a gondolattal, hogy – mint az intifáda titkos bajnoka – felrobbantja magával a hetes buszt a Ferenciek terénél… A darab jelenetei a merénylet utáni interjúk és családi beszélgetések sorozata… Az anya az anyja, a férj a következő jelenetben a férje, az apa az apja.) NYOMOZÓ Hát akkor, lássuk csak. … Mikor találkozott először a vádlottal? ANYA 1968 februárjában, a Tétényi úti kórház második emeleti szülészeti osztályán találkoztam vele először. Emlékszem, egy ici-picit meg voltam lepődve, ... mikor kilenc hosszú hónap, plusz egy végtelennek tűnő éjszaka után egyszercsak ott találtam a szülőágyon egy három kiló hatvan dekás, jólfejlett nyulat. NYOMOZÓ Azaz a későbbi vádlottat, ha-a... jól értelmezem. ANYA Tulajdonképp ... így is lehet mondani. NYOMOZÓ Már elnézést, de ha szabad kérdeznem, ... eleve nyulat szerettek volna? ANYA Hát, … én titokban inkább egy kisfiúra vágytam, ... de a férjem az mindig is nyulat akart. NYOMOZÓ Vajon miért? ANYA Hát, ... hogy azok milyen kis guszták, ... gyámoltalanok --, ... lehet őket cirókázni, abajgatni, ... hajkurászni ugyebár, ... kilőni -- NYOMOZÓ Kilőni? ANYA Igen. Megpróbáltuk többször is kilőni, ... de mindig elszaladt. NYOMOZÓ Értem. És mondja, mégis, milyennek ismerte meg a vádlottat? ANYA Rendkívül ellenszenves személyiségnek ismertem meg. Először is: mindent összerágott. A takarót, a tapétát, ... a körmét, ... de ha például levittük a játszótérre, abból is csak baj volt. Amíg a többi baba szép ügyesen hancúrozott, háborúzott, tacsi-pacsizott, ... addig ő hopp, fogta magát, lecsüccsent a fűbe, és csak ült. Kérdezgettük is szegényt, hogy nyuszi, talán beteg vagy? ... de ő még csak ... nem is válaszolt. (Egy másik részlet a Merénylet-ből) APA Eláruljak egy titkot? FÉRJ Öö -- APA De csak ha -- FÉRJ Öö -- APA Tutira? FÉRJ Öö -- APA Úgy gebedj meg? FÉRJ Úgy. APA Te. ... Ez nem az én lányom. FÉRJ ...Hogyhogy. Hát akkor, kié. APA Tudja az ördög! Én nem tudom. Ez valami mutáns lehet, vagy mi. Valami... izé... Szakadár. ... Mer az enyém, ... az nem ilyen! FÉRJ Hát az?... Az hol van? APA Az én lányom? (odacsap az ágyékára) Az ihol van, la. FÉRJ Parancsol? APA Benne maradt a farkamba, te! Benne maradt, most meg már... késő. Tudod, hogy van. ... Pedig, kár. Szuper kis nő! Ha látnád! Nyurga, copfos, kék szemű, ... tudod, olyan tip-top, kip-kop, tűzről pattant, mégis higgadt, ambiciózus, ... racionális gondolkozású, ... ko-mu-ni-ka-tív -- Olyan normális kis dolgai vannak. Tudod például, hogy mi szeretne lenni? Köztisztviselő! Persze csak amíg családot nem alapít. (lassan, tételesen, merengő hangon) Akkor majd szépen becsukja a boltot, … kinyitja a hűtőszekrényt, … kipakol, bepakol, … aztán nekiáll, … és elmosogatja azt a rengeteg piszkos edényt. … Aztán megtörli a kezét, … és felhív. … És elmeséli a napját. … Én felteszek neki bizonyos kérdéseket, … ő pedig kerek, értelmes mondatokban válaszol. … Na, mit szólsz? Hát nem gyönyörű? ... Egy ilyen kéne neked is. Bezony! Nem ez! Barátom! Pókokkal beszélget, brokkolit eszik! ... Most még fess vagy, fiatal vagy, de mellette, ... meg fogod látni, ... előbb-utóbb: ... megöregszel. Aztán meg majd csodálkozol. ... De akkor már -- (nagyot sóhajt) FÉRJ ... Hu-hu!. APA Mit huhogsz, fiam? FÉRJ Gondoltam, huhogok egy keveset, csak hogy hallassam én is a hangom. ... Elvégre -- APA Hát fiam, te tudod. Te sem vagy egy géniusz, azt látom rajtad, ... de azért ... kár érted. ... Jaja! ... Kár. Hosszan dicsérhetném még Erdős Virág helyzetteremtő, figura-építő erényeit, de jobban szeretném, ha ezekről hamarosan színikritikusok írnának… Bevezetőmben azt állítottam, hogy Erdős Virág drámaköltő a nagyközönség kedvence lehet hamarosan. Nem ilyen-olyan becslésre, ízlésre, előítéletre alapozva mondom ezt; megtapasztaltam, mennyire szeretik írásait a mai fiatalok. Tavaly és idén nyáron is tanítottam színjátszó fiatalokat, s megkínáltam őket Virág darabjaival, jeleneteivel. Példának okáért, A merénylet záró verse, az „Alihala Bulahala – Az öngyilkos merénylő dala” olyan erővel hatott a fiatalokra egyetlen olvasás után, hogy még aznap este megzenésítették, s pár napos munkával egy hihetetlen izgalmas revü-számmá fejlődött… S az elmúlt tanévben több helyen is tapasztaltam, hogy a gimnazista színjátszók Erdős Virág darabjaival dolgoznak, őt idézik, az ő versére született dallamokat dúdolják... Kedves Virág – a közönséged már megvan, legalább is alakul, kívánom, hogy hamarosan a színházak sorba álljanak nálad, egy-egy bemutatód elsőségi jogáért küzdve egymással… Erdős Virág szakmai önéletrajza (készítette a Nyílt Fórum Füzetek számára 2006-ban) 1968-ban születtem Budapesten. Az ELTE BTK magyar nyelv- és irodalom szakán szereztem diplomát. Novellákat, verseket, színdarabokat írok. Eddig megjelent köteteim: Korniss Péter-Erdős Virág: Udvarok, Városháza, 1993 Belső udvar, JAK-Kijárat, 1998 Lenni jó, Magvető, 2000 Erdős Virág: Másmilyen mesék, Magvető, 2003 2004-ben Örkény István Drámaírói Ösztöndíjban részesültem. 2005 júniusában, a pécsi POSZT ideje alatt, a Nyílt Fórum szervezésében, Pinczés István rendezésében került sor A merénylet című drámám felolvasószínházi bemutatására. 2005 júliusában, a szombathelyi Művészetek Házában, Máté Gábor rendezésében, másodéves színművészeti egyetemi hallgatók előadásában került sor Bliblia című drámám bemutatására. 2005-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram Színházi Szakmai Kollégiumának ösztöndíjában részesültem. 2005-ben a Független Magyar Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíjában részesültem. 2006 márciusában a veszprémi Latinovits Zoltán Játékszínben, a Veszprémi Petőfi Színház művészeinek előadásában, Gula Péter rendezésében került sor A merénylet című drámám felolvasószínházi bemutatására. És a friss: 2006 júniusában a Nyílt Fórum Vilmos-díját kapta meg. 2006 szeptemberében, a Magyar Dráma Ünnepe alkalmából megkapta a Szép Ernő-jatalmat.